XX. Országos Neveléstudományi Konferencia, 2020. Debrecen

2021.08.09

A befogadás dimenziói - a felsőoktatásfejlesztéstől a hallgatói aktivitáson át a helyi kezdeményezésekig (Szimpózium elnök: Varga Aranka)

A felsőoktatás-fejlesztés céljai között napjainkban egyre meghatározóbb helyen szerepel az inkluzív környezet kialakítása, a lemorzsolódás csökkentése, az akadémiai kiválóság növelése. Mindezt indokolja, hogy növekszik azon hallgatói csoportok (hátrányos helyzetű, roma/cigány, külföldi, fogyatékosok hallgatók) aránya, akik alulreprezentáltak voltak a felsőoktatásban. A szimpózium előadásait egy olyan kutatócsoport állította össze, mely kutatócsoport összetételében és vizsgálati témáiban is tükrözi az inkluzív szemléletet. A diverzitást értékként, egymást gazdagító együttműködésként élik meg a benne tevékenykedő egyetemi oktatók, PhD hallgatók és szakkollégisták, akik a legfrissebb, befogadással kapcsolatos vizsgálataik eredményeinek bemutatására vállalkoznak. Elsőként az egyetemi befogadás-fejlesztésének tudományos hátterét képező vizsgálatok nemzetközi szakirodalmának reflektív elemzése történik, a külföldi jó gyakorlatok és kutatási tapasztalatok mentén feltárva az inkluzív modellek alkalmazhatóságát a magyarországi felsőoktatási kontextusban. Ezt követően egy vidéki felsőoktatási intézményt ismerhetünk meg makrostatisztikai adatok mentén, a bemenet (bejutási jellemzők), a folyamat (az előrehaladás és a lemorzsolódás módozatai) és a kimenet (eredményességi mutatók) vizsgálatával. A nappali tagozatra 2010 és 2019 között beiratkozott hallgatók (N = 86939) Neptunban elérhető adatainak többváltozós statisztikai elemzése, összefüggésvizsgálata teszi láthatóvá a karok közti eltéréseket a befogadás fókuszában lévő hallgatói csoportok bevonása, eredményes kibocsátása területén.  A harmadik kutatás hallgatói körben végzett online kérdőíves (N = 880) vizsgálattal arra kereste a választ, hogy a hátrányos helyzetű és/vagy cigány/roma hallgatók mennyire jelennek meg az egyetemi élet különféle szegmenseiben, milyen mértékben veszik igénybe a felsőoktatási intézmény által nyújtott programokat, szolgáltatásokat és lehetőségeket. Fontos megállapítása a kutatásnak, hogy a válaszadó hátrányos helyzetű, cigány/roma egyetemisták tudományos aktivitása nem marad el a többségi társadalomhoz tartozó egyetemisták mutatóitól. Az okok között hangsúlyos szereppel bírnak az egyetemen jelenlévő szakkollégiumok. A negyedik előadás eltávolodik az egyetemtől, és iskolai integrációs, valamint közösségfejlesztési szempontból elemez és hasonlít össze két - komplex támogató programot megvalósító - szervezetet, jól bevált gyakorlataikat. A vizsgált civil szervezetek szegregált helyzetben élő, hátrányos helyzetű, főképp roma/cigány közösségben tevékenykednek; az egyik a dél-baranyai Gilvánfán, a másik barcelonai El Prat városrészben. Az eredmények rámutattak arra, hogy mindkét szervezet programjai között kiemelkedő szerepe van a diákok iskolai sikerességét növelő támogatásoknak. Ezek az inkluzivitás jegyeit mutatják: a teljes család bevonásával, hosszú távon és közösségi keretbe ágyazódva működnek sikeresen.

AZ INKLUZIVITÁS EGYES DIMENZIÓI A FELSŐOKTATÁSBAN

Orsós István

Kulcsszavak: akadémiai kiválóság, hátrányos helyzet, inklúzió

Kutatásom a befogadó egyetem elméleti és stratégiai keretrendszerébe illeszkedik, mely a felsőoktatásban jelen lévő diverzitásra alapozottan túllép a hagyományos esélyegyenlőségi törekvéseken, és a sokszínűségre építve új szempontokra világít rá az akadémiai kiválóság elérésében. Méltányossági (equity) elveket követve igyekszik minden egyes hallgató hatékonyabb és eredményesebb képzését biztosítani, melyet egy befogadó (inkluzív) oktatási környezetben valósít meg (Arató - Varga, 2018; Cooper, 2010; Engberg, 2004; Hurtado, 2012). Kutatásom célja, egy konkrét felsőoktatási intézmény (egyetem) vizsgálata mentén, annak feltárása, hogy az intézmény által kínált, az akadémiai kiválóság elérését támogató programok, szolgáltatások, lehetőségek kivétel nélkül minden hallgató számára elérhetőek-e, vagy a társadalmi hátránnyal küzdő csoportok tagjai e programokhoz, szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez kevésbé férnek hozzá (Varga, 2019; Hajdu - Kertesi - Kézdi, 2015). Kutatásomban a társadalmi hátránnyal küzdő csoportok közül a hátrányos helyzetű, ill. cigány/roma hallgatók attitűdjeit vizsgálom. A kutatói kérdés, hogy e társadalmi hátránnyal küzdő hallgatók milyen mértékben veszik igénybe az egyetem által nyújtott programokat, szolgáltatásokat, lehetőségeket. Kutatásom kiemelt fókusza a tudományos aktivitás vizsgálata, mely az akadémiai kiválóság elérésének egyik alappillére. Feltételezem, hogy a vizsgált hallgatók kevésbé élnek az egyetem által nyújtott lehetőségekkel, kiemelten a tudományos életbe való bevonódás tekintetében. Vizsgálatomban online kérdőívet használtam, mely a NEPTUN-on került kiküldésre. Az online kérdőív így az intézmény csaknem teljes hallgatóságához, megközelítőleg 16 000 főhöz (Varga - Deli - Fodor, 2019) jutott el, végül 880 fő töltötte ki. A kérdőívek feldolgozása SPSS programmal zajlott. A vizsgálat során 4 csoportot határoztam meg, melyek: hátrányos helyzetű; cigány/roma; e kettő metszete; ill. e csoportokon kívül eső hallgatók. A feldolgozás mentén - a tudományos aktivitásra fókuszálva - az látszik, hogy a hátrányos helyzetű és/vagy cigány/roma hallgatók tudományos aktivitása nem marad el az e csoportokon kívül eső hallgatók mutatóitól, vagyis e tekintetében nincs markáns különbség a vizsgált csoportokba tartozó hallgatók körében. Ennek megállapítása a kiinduló feltételezésemet tehát cáfolja. Fontos azonban rávilágítani, hogy a többséggel közel azonos mértékű tudományos aktivitást mutató, társadalmi hátrányokkal küzdő hallgatók a felmérés alapján tagjai valamely egyetemi szakkollégiumnak, mely elősegíti a tudományos életbe való bevonódást. Feltételezhető továbbá, hogy a kérdőív kitöltése során olyan hallgatók vállalták cigány/roma származásukat, ill. hátrányos helyzetüket, akik a személyes felvérteződés (empowerment) folyamatában képessé váltak az önmeghatározásra (Varga, 2017). E folyamatok mögött láthatóan hangsúlyos szereppel bírnak a felsőoktatásban jelenlévő, a vizsgált társadalmi hátrányokkal küzdő hallgatók támogatását célzó szakkollégiumok.

BEFOGADÓ EGYETEM - A HALLGATÓI BEVONÁS, ELŐREHALADÁS ÉS EREDMÉNYESSÉG VIZSGÁLATA

Varga Aranka, Trendl Fanni, Vitéz Kitti

Kulcsszavak: felsőoktatás, inklúzió, akadémiai kíválóság

A felsőoktatás inkluzív szempontú vizsgálata, fejlesztése az alulreprezentált hallgatói csoportok bevonását, megtartását célozza (Varga, 2015; Casey, 2016; Claeys - Kulik - Jorgensen, 2018). Az European Universities Association 159 európai felsőoktatási intézményi vizsgálata szerint (Claeys - Kulik - Jorgensen - Stöber, 2019) a befogadás, a méltányosság és a sokszínűség növelése az intézmények jelentős (88%) részében meghatározó célként szerepel. A NERCHE (New England Resource Center for Higher Education) kutatási megállapításai (2016) egybecsengenek az USA-beli vizsgálati eredményekkel (Milem - Chang - Antonio, 2005), melyek szerint az inkluzív rendszerekben a méltányosság együtt jár a kiválóság növekedésével (inclusive excellence). A hazai felsőoktatáskutatások is hasonló eredményekre jutottak (Arató - Varga, 2015; Pusztai - Szigeti, 2018; Varga - Deli - Fodor, 2019). Előadásunkban egy vidéki felsőoktatási intézményt mutatunk be folyamatelvűen, makrostatisztikai adatok mentén, a bemenet (bejutási jellemzők), a folyamat (az előrehaladás és a lemorzsolódás módozatai) és a kimenet (eredményességi mutatók) vizsgálatával. Helyzetfeltáró kutatásunkkal azokat az adatokban megragadható összefüggéseket kívántuk feltárni, melyek a diplomaszerzésre vannak hatással, kiemelt figyelmet fordítva a befogadás fókuszában lévő csoportokra. Arra kerestük a választ, hogy milyen személyes jellemzőkkel és iskolai előzményekkel jutnak be a különböző karokra a hallgatók, hogyan tipizálható a sikeres előrehaladásuk, illetve mi vezet a sikertelenséghez vagy a lemorzsolódáshoz? Mi jellemzi a kimenetet (diplomaszerzés) az egyes karokon, milyen mértékben, időtávon, eredménnyel jutnak el a különböző hallgatói csoportok az egyetemi végzettségig? Feltételeztük, hogy az adatok megragadható eltéréseket mutatnak az egyetem karai és hallgatói csoportjai között. Olyan tipizálható összefüggések megtalálását is vártuk, melyekre építve más kutatói eszközökkel folytatható a vizsgálat. Kutatásunk során többváltozós statisztikai elemzéseket, összefüggés-vizsgálatokat végeztünk a hallgatói adatbázis (Neptun) adatait 9 csoportba rendezve, összevetve, idősorosan elemezve. Mintánkat a nappali tagozatra 2010 és 2019 között beiratkozott hallgatók jelentették (86 939 Fő), akik bemeneti jellemzőit (férfi/nő, magyar/külföldi, hátrányos helyzetű, középiskola helye, iskolai eredmények stb.), folyamatközi mutatóit (kurzusszámok, félévi eredmények, pénzügyi támogatások stb.) és a végzettségi adatait használtuk. Jelenleg az adatok sokrétű elemzése zajlik. Az első eredmények számszerűen mutatják a karok közti eltéréseket szinte minden vizsgálódási szempontból. Már most látható a hallgatói kör idősoros változása (pl. külföldi hallgatók növekedése, hátrányos helyzetűek csökkenése), és a karok közti eltérés a befogadás fókuszában lévő hallgatói csoportok bevonása, eredményes kibocsátása területén. Úgy véljük, hogy az előadásig terjedő időszakra tervezett további elemzések az eddigi eredmények mögött meghúzódó okok egy részének feltárását is lehetővé teszik.

AZ INKLUZÍV KIVÁLÓSÁG FELÉ - FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁK A NEMZETKÖZI SZAKIRODALOM TÜKRÉBEN

Fodor Bálint, Horváth Gergely

Kulcsszavak: inklúzió, akadémiai kiválóság, szervezetfejlesztés

A 21. századi egyetem fenntarthatóságának érdekében szükséges a felsőoktatásban alulreprezentált csoportok egyetemi jelenlétének segítése. Elsődleges fontossággal bír a fókuszban lévő csoporthoz tartozó hallgatók sikeres tanulmányi előrehaladásának támogatása, az intézmény inkluzív klímájának fejlesztése. A hazai felsőoktatásban is megtalálhatók az inkluzív környezet kialakításához kapcsolódó tudományos kutatások (Arató - Varga, 2015; Pusztai, 2018), illetve a beavatkozások gyakorlati tapasztalatainak vizsgálatai (Varga - Deli - Fodor, 2018; Berei, 2017). A magyarországi kezdeményezések folytatása érdekében érdemes párhuzamot vonni azokkal a nemzetközi tudományos munkákkal, melyek hasonló területen vizsgálódnak. Vizsgálatunk célja, hogy külföldi kutatási eredmények mentén feltárja az inkluzív modellek hatékonyságot mutató elemeit és azok alkalmazhatóságát a magyarországi kontextusban. Az elemzés egyik fontos szempontja az adaptálhatóság: vajon milyen további beavatkozások szükségesek a hazai felsőoktatásban az inkluzív környezet fejlesztésére az akadémiai kiválóság (inclusive excellence, Milem - Chang - Antonio, 2005) növelésének érdekében, illetve milyen stratégiák mentén érdemes folytatni az elkezdett fejlesztéseket? Megállapítható, hogy a nemzetközi, inkluzivitásról szóló szakirodalmak mindegyike a hátrányosan érintett hallgatók és az intézményi aspektusok szerint veszi sorra az egyetemi fejlesztéseket (Musu - Gillette, 2016; Burgstahler, 2015; Magnus - Lundin, 2015; Sweeney, 2013). Megállapítják, hogy az egyetemek kisebbségi származású és hátrányos megkülönböztetésű hallgatóinak sikeres pályafutásáért az őket segítő beavatkozási stratégiák nélkülözhetetlenek (Bailey - Dynarski, 2011; Myres, 2013). Fontos eleme több kutatási eredménynek az általunk is tárgyalt akadémiai kiválóság érvényesülése. Az egyetemi vezetések ugyanis a diverzitást központi értékként fogják fel a hallgatók boldogulása és az intézmények versenyképességének érdekében (O'Donnel et al., 2011; Danowitz - Tuitt, 2011). A kutatások alátámasztják az akadémiai kiválóság fejlődését az inkluzivitást elősegítő beavatkozások tükrében, ezért az inklúzióra való törekvés az egyetemi fejlesztési stratégia kardinális eleme (May - Bridger, 2010; Solomon et al., 2017; Brusoni et al., 2014). Az inkluzív egyetemi környezet kialakítása eltérő szinteken valósul meg. Az intézmények fejlesztésének stratégiáiban így helyet kapnak mind az oktatási tér fejlesztésére (Berstahler, 2015), az oktatói tevékenységek szélesítésére (May - Bridger, 2010) és a hallgatókat célzó szolgáltatások kiterjesztésére (Berstahler, 2015) vonatkozó programelemek. Az inkluzív fejlesztés fenntarthatósága miatt folyamatos beavatkozásokra van szükség a további sikerek elérésének érdekében (Nolan - Targett, 2017). A nemzetközi szakirodalom alapján bemutatott inkluzív kutatási eredmények is megerősítik azt, hogy az eddigi fejlesztések jó irányba haladnak, bizonyos elemek pedig adaptálhatóak a magyarországi kontextusba.

KÖZÖSSÉGI TANULÁS - CIVIL SZERVEZETEK HÁTRÁNYKOMPENZÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Kőszegi Krisztián, Laboda Lilla, Csonka Dániel, Heindl Katica

Kulcsszavak: roma, cigány, civil szervezet, hátránykompenzáció

A társadalmi és oktatási integrációt vizsgáló kutatások egyik megállapítása, hogy a helyi igényekre reflektáló, komplex, a közösség fejlesztésére és aktivitására építő (empowerment), valamint az iskolától a munkaerőpiacig ívelő programok az igazán sikeresek (Füzi, 2016; Varga, 2015; Molnár - Peták - Vercseg, 2014). A közösségben megvalósuló, integrációt célzó programok nyújtotta támogatások eredményessége önmagában is mérhető, ám nem hagyható figyelmen kívül a közösségben zajló aktivitások hatására lejátszódó közösségi tanulás folyamata, mely mind egyéni szinten, mind a közösségre nézve teszi lehetővé olyan új tudások, új képességek elsajátítását, melyek növelik az integráció sikerét, elősegítve a közösség tagjainak reziliensé válását (Arapovics - Vercseg, 2017; Molnár, 2015). A közösségi tanulás szerepe tehát vitathatatlan a hátránykompenzációs programok eredményes működésében. Kutatásunkban olyan civil szervezeteket vizsgáltunk, melyek létfontosságú szerepet töltenek be a társadalom marginalizált tagjainak támogatásában. E szervezetek hátrányos helyzetű, főképp roma/cigány közösségben tevékenykednek; egyikük a dél-baranyai Gilvánfán (Pörös, 2014; Heindl, 2014), másik a barcelónai El Prat városrészben. Kutatásunk célja, hogy az oktatási integrációt, ill. a közösségfejlesztést érintően feltárjuk a két szervezet gyakorlatát, rávilágítva a közösségben való fejlesztés és a közösségi tanulás hatékonyságnövelő hatásaira, összefüggéseire. Feltételeztük, hogy mindkét szervezet olyan komplex - kiemelten oktatási - programokkal reagál az adott terület specifikumaira, amely kompenzálja környezetből fakadó hátrányokat és elősegíti a rezilienssé válás folyamatát, építve közösségi tanulás folyamataira. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a vizsgált szervezetek milyen programokkal támogatják a diákok oktatási integrációját? E programok miként illeszkednek a két szervezet közösségfejlesztési tevékenységéhez? Melyek az "empowerment" és az "enablement" megvalósulását, illetve a közösségfejlődést és inklúziót elősegítő tevékenységeik? Kvalitatív kutatásunkban a két közösséget történelmi-földrajzi kontextusban vizsgáltuk, szocioökonómiai elemzést készítettünk a közös fókuszpontok feltárására. A szervezetek gyakorlatának vizsgálata részben dokumentumelemzéssel, részben a közösségekben zajló résztvevő megfigyeléssel történt. A szervezetek vezetőivel, munkatársaival félig-strukturált interjút és fókuszcsoportos beszélgetést rögzítettünk. Azt találtuk, hogy mindkét szervezet programjában alapvető szerepe van az ott élő diákok iskolai sikerességet növelő támogatásainak, a hosszabbtávú sikeres társadalmi integráció feltételét ebben látja mindkét szervezet. Mindkét esetben a támogató programok működtetése a teljes család bevonásával zajlanak, hosszú távon és közösségi keretbe ágyazódva, eredményesen működnek. Az eredmények igazolják, hogy a szervezetek építenek a közösségi tanulás folyamataira, és a különféle támogató programok sikerességét a közösségi működéssel szinergiában képesek növelni.